HOGYAN SEGÍTHETSZ EGY GYÁSZOLÓNAK?

HOGYAN SEGÍTHETSZ EGY GYÁSZOLÓNAK?


Rendszerint sokan vesznek minket körül, amikor gyászolunk, mégis végtelenül egyedül érezzük magunkat, azt érezzük, egyedül vagyunk! Ez egy érzékeny lelkiállapot, amelyben egyszerűen nem vesszük észre a segítséget kínáló kezeket. Akik pedig körülvesznek minket, rendszerint nem is tudják, mi az, amivel segíthetnek, és mi az, ami felkavaró lehet.

Hogy barátaid, szeretteid ne érezzék magukra hagyottnak magukat, szeretnék néhány fontos dolgot a figyelmedbe ajánlani, és néhány tévhitet eloszlatni arról, mivel segíthetsz.


1. HOZD FINOMAN SZÓBA!

Sokszor azt gondoljuk, jobb nem beszélni a veszteségről, mert az csak felkavarja a gyászolót. Ez nem így van. A gyász legellentmondásosabb felismerése, hogy ha már senki nem beszél arról, akit elvesztettünk, akkor mi is el fogjuk felejteni őt! Kapaszkodunk hát az emlékezésbe, vagyis nem akarunk felejteni, ragaszkodunk az elvesztett szerettünk emlékéhez. Ha egy kedves korábbi emlékeddel hozod szóba az elvesztett párt, gyermeket, vagy szülőt, ezzel finoman bátorítást adsz annak, hogy emlékezzetek együtt róla. Ha a gyászoló eltereli a témát, persze hagyd, hadd tegye! Eljön az ideje.

2. KÍNÁLD FEL A SEGÍTSÉGEDET!

Ez a legtöbbször - valamilyen suta módon - szóba kerül. Légy konkrétabb! Kínáld fel konkrétan, milyen segítséget ajánlasz! Túl általános, és közhelyes azt mondani, hogy "ha segítségre van szükséged, szólj". Ez az, amit udvariasan megköszön a gyászoló, és maga is elfelejt. A gyász egy érzékeny állapot, amikor zárkózottabbá válik mindenki. Mondj konkrétumokat a gyászolónak, például: "az ügyintézésben szívesen leveszem a válladról a teendőket" vagy "szívesen beszélgetek veled hetente egy-egy órát, csak hívj" stb.

3. KÉRJ A GYÁSZOLÓTÓL SEGÍTSÉGET!

Talán ez a legmeglepőbb tanács. Amikor valaki elveszíti a társát, gyermekét, szülőjét, akkor hirtelen rázuhan az a felismerés, hogy már nem fontos, és már nincs szükség rá többé! Amikor viszont valakitől segítséget kérnek, azzal azt éreztetik vele, hogy fontos. (Lásd Dale Carnegie Sikerkalauz c. könyvét - de az egy másik téma.) Ha segítséget kérsz tőle, megerősíted, hogy most is fontos, hogy ő van, mert teendője, feladata van.

4. NE KÉRKEDJ A SAJÁT BOLDOGSÁGODDAL!

Emberi gyarlóságunk, hogy szeretjük örömeinket megosztani a világgal. Megosztjuk a nyaralásunkról készült boldog fotókat, közzétesszük örömeinket, és azt hisszük, hogy ez másoknak is örömet okoz. De rendszerint inkább irigységet vált ki, és valljuk be, az is a célunk, hogy irigyeljenek. A gyász legszorongatóbb érzése, hogy "amíg én ilyen boldogtalan vagyok, mások élete csupa öröm". Ezért nem tud egy gyászoló úgy örülni más gyerekének, és más örömének sem akar részesévé válni. Ezért nem játszik szívesen a rokon gyerekekkel, akik korábban pedig felvidították. Ezen túl kell lenni, idő kell hozzá.

5. NE ÍTÉLKEZZ!

Könnyű megmondani kívülállóként, milyen formai és tartalmi előírásai vannak a mély gyásznak. Szerencsére már kevésbé formális világban élünk; nem kell egy évig feketében járnia senkinek, ha nem érzi belülről ennek a vágyát. De joga van talpig feketében járni bárkinek, aki így tudja megélni azt, hogy már semmi sem olyan körülötte, mint régen. Eljön az idő mindenre, a gyász levételére is. Lehet hogy fél év, lehet, hogy két év kell hozzá, lehet, hogy egy élet sem elég. Az első tavasz, az első születésnap fordulópontot jelenthet.

6. FIGYELD A TÁRGYAKAT!

A gyászhoz s a halál közeledtéhez érve egyre jobban eltávolodunk a tárgyaktól - egyfajta aszketikus módon. Halálos betegen a korábban fontos ruhadarabok, könyvek egyre inkább felesleges kacattá válnak a szemünkben. A gyászoló is megéli ezt az eltávolodást, szerettével együtt. Amikor már lassan ismét gyarló örömet tud érezni egy új, szép tárgy iránt, legyen az könyv, cipő, vagy márkás karóra, akkor egy fontos fordulóponthoz érkezett a gyász feldolgozása. A gyarló életöröm élvezete az élet szeretetének visszatértét jelzi. Ehhez is idő kell...

7. MUTASD KI A SZERETETEDET!

A gyász rendszerint az elhunyt egész környezetét megrázza, sok kérdőjel, önvád és ki nem mondott hibáztatás veszi körül a szeretett személy egész környezetét. Légy te az, aki kimondod, hogy az élők milyen fontosak, sőt egyre fontosabbak. Nyilvánítsd ki a szeretetedet és ragaszkodásodat, ahogyan csak tudod, még ha ez látszólag lepereg is a gyászolóról.

NB

NB:
AZ ALÁBB KÖZÖLT BLOGBEJEGYZÉSEK EGY RÉSZÉT A KORÁBBAN KÉZZEL ÍROTT NAPLÓMBAN JEGYEZTEM FEL A GYÁSZ FELDOLGOZÁSA FOLYAMÁN. AZÓTA SOK-SOK ESEMÉNY VITT ELŐRE, ÉS MOST ITT VAGYOK, HOGY MÁSOKNAK IS SEGÍTSEK. FELISMERVE, HOGY SZERETTEINK HALÁLA AZÉRT VAN, HOGY MÉLYEN MEGÉRTSÜK AZ ÉLET ÉRTELMÉT:
HOGY TÖRŐDJÜNK TÖBBET AZ ÉLŐKKEL!

2017. április 17., hétfő

Mindfulless - ez talán segít

A fiam a naplóiban sokat tépelődött azon a felismerésén, hogy soha nem tudta igazán elengedettnek és elégedettnek érezni magát. Nem tudott intenzív mentális jelenléttel abban a helyzetben flow állapotban elmerülni, amiben éppen volt.
Talán ez is az oka annak az önemésztő, önmagát mindig kereső és soha meg nem találó állapotnak, ami nagyon mélyen talán a betegségéhez, és a korai halálához vezetett.

Ebben én sem vagyok jó.

Mindig azt érzem, hogy ahol éppen vagyok, amit éppen csinálok, ahelyett vagy amellett ezernyi más dolgom lenne éppen; karrier, gyerekek, könyvírás, házimunka, angol-tanulás, olvasás, és ezt mind együtt, egy időben kellene csinálnom.

És miközben valamit csinálok, már folyamatosan a másik teendőmön agyalok!

A nyughatatlanság, ami hajt előre és nem enged leállni.


Meg kell tanulnom élvezni a pillanatot és átadni magam annak a tevékenységnek, amit éppen teszek!

.
Élvezettel átadni magam egy jó teának, egy finom ételnek, vagy akár a zuhanyozásnak...

Az angol Woman's Weekly  című lapban épp erről jelent meg egy cikk (tulajdonképp egy teljes lapszám, (1 March 2016) "Mindfullness - könnyedén" címmel.


Első hét: Vedd észre a pillanatokat. Egy olyan tevékenységben, amit minden nap megteszel, amúgy "robotpilóta üzemmódban" (pl. teázás, számítógépezés, evés) vedd észre az ízeket, illatokat, érzéseket (note each sensation)

Második hét: Vedd észre a különbséget a gondolataid, érzéseid és érzelmeid között. Figyeld meg a tested fizikai jelzéseit, amikor bármibe kezdesz ( body scan)
Harmadik hét: Nyújtó hajlító testmozgások. Vállkörzéssel, oldalsó haljásokkal, cicaháttal nyújtsd a testészeidet. (stretch body)
Negyedik hét: Érzelmi stretching: Figyelj a tested fizikai reakcióira egy-egy stresszhelyzetben. Fókuszálj a tested jelzéseire.
Ötödik hét: A gondolatok is formálják az érzéseket és a szokásainkat. A mindfullness a gondolatok tudatos kontrolljáról s elengedéséről szól.
Hatodik hét: Építsd bele a minfullness erejét a mindennapjaidba. Kelj fel 10 perccel korábban, és szánj időt saját testi-lelki és mentális felkészülésedre. Amikor zuhanyozol, fogat mosol vagy reggelizel, tedd ezt teljes odaadással....
(Forrás: Ruby Wax: A Mindfulless Guide for the Frazzled, 2016)

Kimásoltam magamnak ezt a cikket. Még emésztgetem.

Hogy ez milyen nehéz!

Egyelőre óvatosan keresem azokat a pillanatokat, amelyekben meg tudom élni ezt az intenzív mentális jelenlétet.
Ilyenek például:
  • Süt a nap. Én kimegyek az erkélyre és a Sashegyben gyönyörködöm.
  • Fáradtan hazaérek egy intenzív munkanap, tréning vagy konferencia után és lerogyok a sarokkanapéban a kipárnázott kuckómba a macitakaróval.
  • Nem kapkodva, hanem élvezettel készítve főzök egy jó teát és szertartásosan elkortyolgatom.
  • Elmerülök egy kád vízben, vagy a zuhany alatt.
  • Élvezem a finom falatokat, sokszor megrágva átadom magam az ízlelés örömének.
  • Lemegyek az uszodába, leúszom a kilométeremet, azután szaunázok és jacuzzizom.
  • Tervezgetek, hogyan kellene tovább élni.

De ehelyett én most még többnyire itt tartok:
  • Veszek egy üveg kólát és benyakalom
  • Iszom egy kis pohár Baileys-t
  • Veszek egy tábla mogyorós csokit és befalom.

Ezekről le kellene szokni!


Kis előrelépés egy új, élvezetes és hasznos tevékenységem: együtt tanulás a gyerekkel. Intellektuálisan megmozdít az, hogy hogyan építsem egy számára érthető logika köré a tananyagot, amivel nehezen lehet megküzdeni.

Például Európa fővárosait ÁBC sorrendben kell bemagolni, és utána lehetetlen a térképen elhelyezni (ahogyan a számonkérés folyik). Sikerélmény a gyereknek, hogy területenként bontjuk (Balkán, Skandináv államok stb) és ez örömet okozott nekem is. 

Miért is?
  • a hasznosság érzése; hogy szükség van rám
  • az okosság érzése; hogy van olyan többlet tudásom, ami érték
  • az előre haladás érzése; kis lépés, de nagy haszon a gyerek fejlődésében
  • a harmónia érzése; egy igazi anya-lánya program volt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése