És Tiborkám mindennap eszembe jut valami kapcsán.
Az emberi agy meg úgy működik, hogy ide-oda kalandozik, és néha beakad valahol.
Ma azon gondolkoztam el, és azon eszem magam néhány órája, hogy milyen rossz omen, ha egy gyereknek nem tudunk könnyen és határozottan nevet adni.
Lehet, hogy ez csak a magyarországi hivatalos nyomás miatt ilyen elgondolkodtató, mert más országokban nem a szüléskor a kórházban kell végleges nevet választani egy gyereknek, hanem erre több nap, akár több hét is rendelkezésre áll,a szülők és rokonok hosszasan ízlelgethetik a neveket.
Ami miatt most ez a gondolat bánt, az Tibi névadása, ami nagyon nehezen alakult és egész rövid életét is valahogy végigkísérte a neve körüli sok ki zűr.
Tiborka a második gyermekem.
Amikor korábban az első gyerekünk lány lett, még nem lehetett előre tudni a gyerek nemét. De Johanna nevét biztosan tudtam, mert Szent Johanna - ez az erős történelmi nőalak nagyon nagy hatással volt rám; több színházi feldolgozásban is látta.
Ezért szerettem volna ha az én lányom a női erő szimbólumát viseli. És mivel lányom született, ezért nem is kellett a fiúneveken gondolkodni. De Tibor lett volna, egyik unokatesvérem gyönyörű és okos kétéves kisfia után...
Aztán eltelt három év a következő gyermekem születéséig, és ez nem is volt már érdekes.
Három év múlva viszomt már kicsit más nevek tetszettek. Régi álmom volt a Kornél - szerintem nagyon szépen emlékeztetett volna Krúd Esti Kornéljára. De ez apjánal nem tetszett. Azt mondta túl lányos fiúnév.Passz.
30 éve nagy divatban volt a kis Balázs névadás is. Hét hónapos terhességemig Balázsnak terveztük a kisbabát, a kislányom a babáját is Balázs babának nevezte el. De annyi Balázs született akkoriban, hogy meggondoltam magam. Balázs név is passz.
Bennem felmerült a Mátyás név is, mert egy kolléganőm kisfiát így hívták, és apámat is. De anyám kijelentette, ha a részeges apám nevét kapja az unokája, akkor meg sem fogja nézni. Nem vettem komolyan ezt a fenyegetést, de nem láttam értelmét egy ilyen indulatokat keltő névhez ragaszkodni. Hiába a szép "királyi" név, ez is passzolva lett.
Így jutottam el a szülőszobáig, ahol a vizsgálat előtt kint a folyosón még elvitatkoztunk a párommal mi legyen a baba neve, ha fiú lesz. Lánynevünk volt (Melinda), de a fiúneveknél belekeveredtünk a naptárba. Legyen Lacika, mondta a párom, Laci bácsi, a családi tekintély után. De én már annak is örültem, hogy a Jenőke és Gyuszika nevektől sikerült eltávolodnunk a korábbiak során. Nem szerettem volna egy ilyen átlagos nevet adni a gyerekemnek. Ráadásul a születésnapján lett volna a névnapja is, úgyhogy ezt a nevet is passzoltuk.
Így vonultam be a szülőszobába - akkoriban nem voltak apás szülések.
Azzal a gondolattal, hogy mivel nincs fiúnevünk, biztos lányunk lesz.
Egy pár órán belül pedig lezajlott a szülés.
Gond és komlikáció nélkül.
Megkérdezték, hogy:
- Anyuka, mi a neve ennek a szép kisfiúnak?
Erre én kimerülten azt válaszoltam, hogy:
-Nem tudom.
És mire két levegőt vettem volna, körbeálltak az asszisztensek és elkeztdek finoman pofozgatni, hogy térjek már magamhoz.
Ettől meg én kezdtem feleszmélni, hogy ha nem mondok azonnal nevet, azt hiszik, nem vagyok jól.
Így böktem ki a Tibor nevet végül, gondolva, hogy ezzel időt nyerek, majd délutánig átiratjuk.
De délutánig jött már néhány gratuláló távirat a családtól, Tiborka születését köszöntve.
Nemcsak az egészséges babának örült mindenki, de annak is, hogy kisfiú született végre a családban.Négyen vagyunk lánytestvérek, és a húgom, meg az én első gyerekem is kislány volt.
Most meg mintha egy átok tört volna meg - végre egy fiú!
Az már nem lett érdekes délutánra, hogy a kisfiú neve Tibor, hiszen ezt a nevet már három évvel azelőtt kiválasztottuk.
Szóval így maradt Tibor Tibor.
De a bonyodalmak nem értek ezzel véget.
Az anyakönyvezéskor kiderült, hogy az amúgy nem gyakori családi név mellett van mégegy ugyanolyan nevű Tibor a városunkban. Ez semmilyen gondot nem okozott persze, de furcsa volt. Mert míg például Szabó Lászlóból jól megfér 100 is egy városban, Sepsi Tiborból kettő is furcsa, nem?
A Jogi Egyetem elvégzése után pedig ismét kiderült egy névazonosság. Épp egy ugyanilyen nevű ismert jogász is van a szakmában, aki finoman felszólította a fiamat, hogy illesszen a nevébe egy megkülönböztető betűt., ha szakmai cikkeket publikál.
Így lett hát Tiborkám (nem hivatalosan, bár készült rá) Sepsi D. Tibor. Anyai nagyapám Desics nevét vette fel volna rövidítvea D betű formájában.
De tulajdonképp lehetett volna belőle, ha úgy alakul:
Sepsi Kornél vagy
Sepsi Balázs vagy
Sepsi Mátyás vagy
Sepsi László is akár...
