HOGYAN SEGÍTHETSZ EGY GYÁSZOLÓNAK?

HOGYAN SEGÍTHETSZ EGY GYÁSZOLÓNAK?


Rendszerint sokan vesznek minket körül, amikor gyászolunk, mégis végtelenül egyedül érezzük magunkat, azt érezzük, egyedül vagyunk! Ez egy érzékeny lelkiállapot, amelyben egyszerűen nem vesszük észre a segítséget kínáló kezeket. Akik pedig körülvesznek minket, rendszerint nem is tudják, mi az, amivel segíthetnek, és mi az, ami felkavaró lehet.

Hogy barátaid, szeretteid ne érezzék magukra hagyottnak magukat, szeretnék néhány fontos dolgot a figyelmedbe ajánlani, és néhány tévhitet eloszlatni arról, mivel segíthetsz.


1. HOZD FINOMAN SZÓBA!

Sokszor azt gondoljuk, jobb nem beszélni a veszteségről, mert az csak felkavarja a gyászolót. Ez nem így van. A gyász legellentmondásosabb felismerése, hogy ha már senki nem beszél arról, akit elvesztettünk, akkor mi is el fogjuk felejteni őt! Kapaszkodunk hát az emlékezésbe, vagyis nem akarunk felejteni, ragaszkodunk az elvesztett szerettünk emlékéhez. Ha egy kedves korábbi emlékeddel hozod szóba az elvesztett párt, gyermeket, vagy szülőt, ezzel finoman bátorítást adsz annak, hogy emlékezzetek együtt róla. Ha a gyászoló eltereli a témát, persze hagyd, hadd tegye! Eljön az ideje.

2. KÍNÁLD FEL A SEGÍTSÉGEDET!

Ez a legtöbbször - valamilyen suta módon - szóba kerül. Légy konkrétabb! Kínáld fel konkrétan, milyen segítséget ajánlasz! Túl általános, és közhelyes azt mondani, hogy "ha segítségre van szükséged, szólj". Ez az, amit udvariasan megköszön a gyászoló, és maga is elfelejt. A gyász egy érzékeny állapot, amikor zárkózottabbá válik mindenki. Mondj konkrétumokat a gyászolónak, például: "az ügyintézésben szívesen leveszem a válladról a teendőket" vagy "szívesen beszélgetek veled hetente egy-egy órát, csak hívj" stb.

3. KÉRJ A GYÁSZOLÓTÓL SEGÍTSÉGET!

Talán ez a legmeglepőbb tanács. Amikor valaki elveszíti a társát, gyermekét, szülőjét, akkor hirtelen rázuhan az a felismerés, hogy már nem fontos, és már nincs szükség rá többé! Amikor viszont valakitől segítséget kérnek, azzal azt éreztetik vele, hogy fontos. (Lásd Dale Carnegie Sikerkalauz c. könyvét - de az egy másik téma.) Ha segítséget kérsz tőle, megerősíted, hogy most is fontos, hogy ő van, mert teendője, feladata van.

4. NE KÉRKEDJ A SAJÁT BOLDOGSÁGODDAL!

Emberi gyarlóságunk, hogy szeretjük örömeinket megosztani a világgal. Megosztjuk a nyaralásunkról készült boldog fotókat, közzétesszük örömeinket, és azt hisszük, hogy ez másoknak is örömet okoz. De rendszerint inkább irigységet vált ki, és valljuk be, az is a célunk, hogy irigyeljenek. A gyász legszorongatóbb érzése, hogy "amíg én ilyen boldogtalan vagyok, mások élete csupa öröm". Ezért nem tud egy gyászoló úgy örülni más gyerekének, és más örömének sem akar részesévé válni. Ezért nem játszik szívesen a rokon gyerekekkel, akik korábban pedig felvidították. Ezen túl kell lenni, idő kell hozzá.

5. NE ÍTÉLKEZZ!

Könnyű megmondani kívülállóként, milyen formai és tartalmi előírásai vannak a mély gyásznak. Szerencsére már kevésbé formális világban élünk; nem kell egy évig feketében járnia senkinek, ha nem érzi belülről ennek a vágyát. De joga van talpig feketében járni bárkinek, aki így tudja megélni azt, hogy már semmi sem olyan körülötte, mint régen. Eljön az idő mindenre, a gyász levételére is. Lehet hogy fél év, lehet, hogy két év kell hozzá, lehet, hogy egy élet sem elég. Az első tavasz, az első születésnap fordulópontot jelenthet.

6. FIGYELD A TÁRGYAKAT!

A gyászhoz s a halál közeledtéhez érve egyre jobban eltávolodunk a tárgyaktól - egyfajta aszketikus módon. Halálos betegen a korábban fontos ruhadarabok, könyvek egyre inkább felesleges kacattá válnak a szemünkben. A gyászoló is megéli ezt az eltávolodást, szerettével együtt. Amikor már lassan ismét gyarló örömet tud érezni egy új, szép tárgy iránt, legyen az könyv, cipő, vagy márkás karóra, akkor egy fontos fordulóponthoz érkezett a gyász feldolgozása. A gyarló életöröm élvezete az élet szeretetének visszatértét jelzi. Ehhez is idő kell...

7. MUTASD KI A SZERETETEDET!

A gyász rendszerint az elhunyt egész környezetét megrázza, sok kérdőjel, önvád és ki nem mondott hibáztatás veszi körül a szeretett személy egész környezetét. Légy te az, aki kimondod, hogy az élők milyen fontosak, sőt egyre fontosabbak. Nyilvánítsd ki a szeretetedet és ragaszkodásodat, ahogyan csak tudod, még ha ez látszólag lepereg is a gyászolóról.

NB

NB:
AZ ALÁBB KÖZÖLT BLOGBEJEGYZÉSEK EGY RÉSZÉT A KORÁBBAN KÉZZEL ÍROTT NAPLÓMBAN JEGYEZTEM FEL A GYÁSZ FELDOLGOZÁSA FOLYAMÁN. AZÓTA SOK-SOK ESEMÉNY VITT ELŐRE, ÉS MOST ITT VAGYOK, HOGY MÁSOKNAK IS SEGÍTSEK. FELISMERVE, HOGY SZERETTEINK HALÁLA AZÉRT VAN, HOGY MÉLYEN MEGÉRTSÜK AZ ÉLET ÉRTELMÉT:
HOGY TÖRŐDJÜNK TÖBBET AZ ÉLŐKKEL!

2021. június 4., péntek

Váratlan boldogság

 Ahogy azt egyik legmeghatározóbb filmben (Váratlan szépség) mondják a gyászról; eljön az ideje, amikor a legmélyebb gyász, bár nem ér véget, de új dolgokra tanít és új élményekhez vezet.

Amikor majd a legkevésbé számítasz rá vagyis egyszercsak majd eljön a váratlan szépség az életedben a gyász feldolgozása során.

A bibliai tanítás, hogy "aki elveszíti életét, megtalálja azt" hihetetlenül igaz., egyszercsak valóban eljön a váratlan szépség ideje!

Amikor ebben a blogban legutóbb írtam, a fiam születésnapja lett volna, és talán a legmélyebb fájdalommal és depresszióval szembesültem, amiből azt hittem, már csak lefelé vezet az út.

De akkor a családom biztatására új életet kezdtem. 

Igazából már évek óta új életet kezdtem Angliába költözésemmel mindent feladtam ami a korábbi életemben fotos volt a számomra, és új nyelvi és kulturális közegben kezdtem egy teljesen új életet.

A londoni metrón és mozgólépcsőn szinte halálra hajszoltam magam, és amikor a vállalkozásom a legjobban pörgött, mindent elveszítettem amit éppen csak felépítettem, mert a koronavírus (vajon Tibi mit szólt volna hozzá, ha megéri?) mindent vitt, mint ahogy sokunk életében, az egész munkaerőpiacot új alapokra helyezte...

De talpra tudtam ebből is állni, és azonnal kaptam új munkát, bár vidéken, de sokakhoz képest stabil munkám volt. 

Viszont iszonyúan magányos lett az életem a vidéki Alngiában. Erre ráébresztett a családom is, biztatva hogy itt vagyok, fiatalos, szorgalmas, egészséges, vicces, művelt, olvasott, szórakoztató... nem kellene teljesen elásnom magam a munkában (miközben amúgy a munka sem ássa el magát bennem).

Nem volt nehéz hát regisztrálnom egy társkereső oldalon, mert tényleg úgy éreztem, hogy semmi veszítenivalóm sincsen. Az életem üres és magányos, a munkám értelmetlen, és tényleg a menekülés csak előre vezethet.

És megismertem a páromat, akivel azóta már fél éve hihetetlen boldogságban és harmóniában élünk együtt, a tengerparton.

Sok nehézség ellenére, mert a tengerparton nincsenek igazán jó munkahelyek.

A közös szellemi értékeink és tulajdonságaink, amelyeket a mesterséges intelligencia felismert és összepárosított bennünk, a hitünk a gondviselés céljaiban és oltalmazó erejében, és a közös gyászunk és útkeresésünk összehozott és összetart bennünket.

Új hit, remény és szeretet jelent meg az életemben, amit soha nem kerestem volna és soha nem találtam volna meg ha nem veszítek el mindent, és nem keresem és építem újra önmagamat Tibi halála után.

Köszönöm, zoosk.com!

Van új élet a halál után.