Egy gyerek halála megrenget mindent, és az ember, különösen anyaként ezután évekig csak azon mereng, mi mindent tehetett volna másképp. Ezzel egy csomó önvád és persze mély depresszió jár, és ngyon sok lelkierő kell hozzá, hogy mindeközben célt tudjunk találni, új célokat, új lehetőségeket és ha kell, új munkát is, ami értelmet ad a további életünknek.
Én is az elmúlt öt évben - ebben a blogban is megosztva - rengeteget tépelődtem, és mégcsak nem is mundent osztottam meg a legsötétebb gondolataimból...
Most, hogyúj munkám is van, ami végre elégedettséggel tölt el, és anyagi biztonságot is nyújt a következő éveimre, kezdek magamhoz térni az elmúlt öt év kábulatából.
A napokban előkaptam egy polót a szekrényből, ami hihetetlen pozitív élményekhez kapcsolt és vidám perceket idézett fel bennem. Milyen jó, hogy a ruháim évekig, néha egy évtizedig is jó minőségűek maradnak és nem dobálom ki őket évente!
Nos, felvettem ezt a polót, és végigsimítottaam magamon, mert felidézte, hogy vagy tíz éve Tibi elhívott egy anya-fia koncertlátogatásra az A-38 bulihajóra, ami nem az a helyszín, ahová amúgy eljutottam volna 40-50 évesen. Ez napokra elgondolkodtatott, mert a fejemben azóta jár a gondolat, hogy össze kellene írni, mondjuk cetlikre, hogy mi minden pozitív élményünk volt együtt! És ezek mind kimaradtak volna, ha ő nincs!
Nos, tegnap este lefekvés előtt tollat ragadtam és csak úgy ömlöttek a pozitív emlékek!
Biztos nem teljes a lista, még eszembe fog jutni más is idővel, de jó látni, hogy egy mindössze félórás-órás elmélkedés mi minden örömöt és sikert hozott a felszínre, csak úgy hopp!Felsorolom, nem idősorrendben, hanem ahogy a gondolataim cikáztak:
- Farsangon Fáraó jelmezt késztettem neki, amivel megnyerte az iskolai jelmezversenyt. Egy aranyra festett strandpapucs, egy derékra csavart kis lepedő, bronzra sminkeltem a felsőtestét, gyönyörű, kék-arany válldíszt is készítettem kék kartonpapírból meg tojástartódoboz csúcsaiból kivágott, aranyfestékkel lefújt díszeket ragasztottam rá több sorban, no meg a kezében keresztben tartva a koronaékszerek voltak. Meg is nyerte az iskolai jelmezversenyt!
- Egy másik farsangon (nagy military mániás volt) katona akart lenni. Rábeszéltem, hogy akkor már ENSZ kéksisakos békefenntartó legyen legalább. Akkor zajlott a szerbiai háború, sokat láttuk a TV-ben a kéksisakosokat. Varrtam kék posztóból egy svájci sapkát, és papírból vágtam ki az ENSZ jelvényét a sapi elejére. Az arcára kamuflázs foltokat festettünk - igazi kemény fiú, marcona katona lett belőle.
- Katonai egyenruhákat vadásztunk minden military boltban amúgy minden adandó alkalommal, így talltunk egy amerikai rohamsisakot például, meg igazi túlélőkészletet keksszel, rágógumival meg vízfertőtlenítő tablettáva - micsoda kincsek egy tízévesnek!
- A strandra is mindig valami komoly olasnivalót hozott magával. Egyszer (erről kedvenc fényképem is megvan) a könyvelési tankönyvemet találta érdekesnek felpolcolt lábbal két csobbanás között elolvasni.Olyan kérdéseket tett fel ezután hogy azt se tudtam hogy magyarázzam el neki: például mi a különbség a jegyzett tőke és a saját tőke között.
- Angolórákat tartottam hétvégenként a gyerekeknek; összegyűlt vagy hat barátjával és együtt tanultunk.
- 12 lvesen a munkahelyemen töltött egy napot, és az ottani írógépen megírta vagy tíz oldalon a Hrvát -Román Királyság tervezetét. Természetesen ő a király, és az oktatástól az igazságszolgáltatáig minden tökéletes.
- Minden hétvégén, amit együtt töltöttönk, a Hadtörténeti múzeumba akart látogatni. Mindig volt valami amit nem nézett meg elég jól az előző hetekben.
- A polóm amiről ez az egész összefoglaló eszembe jutott, az A 38 állóhajón, bulihelyszínen volt rajtam, ahová a Russkaja koncertjére vitt el.
- Egszer húsvétkor egyvisegrádi hotelbe vittem el a két fiútestvér fiamat. Elsétáltuk a fellegvárba, de Tibi szokása szerint türelmetlenül előrement. Aztán felért és megijedt hogy hol vagyunk ezért szélsebesen visszament a szállodába. Nem kell mondanom, milyen ideges voltam, mivel odafönt nem találkoztunk, ezért visszasiettünk a szállodába, ahol persze rémülten várt minket.
- Korfun töltöttem egy hetet a három gyerekemmel a válás után, nagyon nagy harmóniában.
- Már felnőtt volt, amikor egyszer egy barátjával éjszaka eltévedtek a Bakonyban, és hajnalban kétségbeesetten felhívott, hogy menjek el értük. Csodamód találtam rájuk sz út szélén, nem is tudom hogyan sikerült rájuk lelnem.
- Szeretett verset mondani, szerepelni. Jancsiék keresztelőjén és a húgom esküvőjén verset mondott, Hancsi esküvőjén előadott családi meglepetés színdarabunkban főszerepet játszott.
- Együtt festettük ki a szobáját egy teljes éjszakán át a Móriczon.
- Kocsival elvittem az Erasmus program beköltöztetésére Hollandiába.
- Az LMP első parlamentbe jutása előtt a választási bizottságban én is segítettem, utána az eredményhirdetést együtt ünnepeltük velük az éjszakában.
- Amerikába utazásához a vízumkérelmet a követségen együtt intéztük, amikor 15 éves volt.
- A kórházban az utolsó szavait az én fülembe súgta, én lehettem az utolsó, akivel az utolsó szavait megosztotta. Előtte pár héttel egy egész hetet együtt töltöttünk - nagy harmóniába, sok találó, vicces beszélgetéssel, teljes flow-ban.
- Volt korábban egy kőkerítéssel körülvett családi ház, amit Szarvas felé vezetve Békésszentandrásnál elhaladva mindig megcsodáltunk. Elnevezte Haciendának, és mindig azt mondta, hogy felnőtt korábam majd megveszi és oda fog költözni.
- Szarvason egyszer beúsztunk a Körösbe és nagyon jót beszélgettünk a barátairól.
- Családi bögrefestésünkön, ami Hancsi ajándéka volt 40 éves szülinapomra, Tibi igazi egyéniségként nagyon rá jellemző komoly témákat festett - Isten, haza, család témában.
- Halála után naplói alapján könyvet adattam ki a család és a baráti kör számára. Ez azért lett közös élmény, mert a könyv szerkesztése közben 'velem volt'.
