Ha visszagondolok, találok rengeteg boldog pillanatot, de leginkább most csak nehézségeket, a kemény küzdelmet látom.
- A szeretet nélküliséget gyerekkoromból
- A folyamatos nélkülözést és lemondást, még akkor is amikor egy multicégnél rengeteget kerestem. Mindig valamilyen kemény, kihívást jelentő cél miatt kellett lemondani saját igényeimről.
- Felépítettük álmaim vízparti házát Szarvason
- Felneveltem öt gyereket, akik folyamatosan vágytak valamire, ami fontosabb lett a saját vágyaimnál.
A flow teljes hiányát látom, ha visszanézek. Mindig egyszerre több dolgot kellett csinálnom, egyszerre több helyen kellett megfelelnem,
A karrierem és az öt gyerek mindig adott feladatot, ezért sosem engedhettem meg magamnak, hogy megélhessem a múló pillanatok örömeit!
Ebben a nagy gyerekeim jók. Tibi viszont olyan volt, mint én. Mindig többet akart, és folyamatosan szenvedett attól, amit maga elé állított és amiben sose találta meg önmagát.
Mindig attól szenvedett, hogy mennyi ember nyomasztó szeretete veszi köröl, És mégis szeretetre, de leginkább elismerésre vágyott.
A világ igazságtalan és kilátástalan.
Mindig attól szenvedett, hogy mennyi ember nyomasztó szeretete veszi köröl, És mégis szeretetre, de leginkább elismerésre vágyott.
Talán azt a legnehezebb feldolgoznom, hogy mennyi mindent megtettem érte, és mindez mennyire hiábavalóvá vált!
Egyik hajnalban például néhány éve volt, hogy felhívott, hogy egy hegyen eltévedtek kirándulás közben a barátjával. Azonnal kocsiba ültem, hogy megkeressem őket (és nem volt még GPS-em).
Másoltam naponta az egyetemi anyagait, amiket nagyon szisztematikusan aláhúzogatva kijegyzetelt.
Jártam vele Választási bizottságba a kerületben, hogy érezze, mennyire vele vagyok.
S ott voltam vele az utolsó leheletéig, amikor búcsúzásként kimondta, hogy "anya, cuki vagy".
Gyerekkorában egy nagyon kínos válási alku része volt, hogy ottmaradt apjával. Lemondtam róla, mert tudtam, hogy gondos nevelést kap majd, immár egykévé válva.
Talán ez a nyolc év, amit tőlem, és a testvéreitől távol töltött, ez volt a legnehezebb teher mindannyiunk számára!
Aztán egyetemistaként végre ismét hozzánk költözött. De az új férjem pokollá tette mindannyiunk életét a rendmániájával és az állandó kötekedéseivel.
Nem Tibinek, egy fiatal, idealista, tehetséges és több nyelvet beszélő jogásznak kellett volna meghalnia, aki előtt ott állt az élet, mint egy terített asztal.
De az élet nem kívánságlista, és szörnyű kegyetlen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése