Ma hajnalban arra a gondolatra ébredtem, hogy miért nem mondta az orvos, miért nem mondták az orvosok akkor ki, hogy mi következik...
Senki nem mondta ki, hogy nincs segítség, hogy meg fog halni.
Ez nem olyan, mint a filmekben, hogy "kedves szülők, üljenek ki, vagy jöjjenek vissza, mert beszélnünk kell".
Legalábbis Magyarországon.
Csak ülsz órákat a sürgősségin, a váróteremben, a szakrendelésen, a kórházban, és örülsz, hogy végre bejutsz az orvosi rendelőbe, ahol valami éppen akut jelenségre valamit végre adnak a gyerekednek.
Megműtik, kap egy kanült, egy injekciót, egy új gyógyszert, és te ott állsz bizakodva, mint egy autószerelőnél, hogy egy kis olajcsere, akkutöltés, kerékcsere majd megoldja a dolgokat, és minden továbbra is úgy fog működni, mint korábban. Sőt a sok "javítás" még talán fel is turbózza a motort...
Anyaként nem tudtam, nem láttam, hogy ez a végjáték!
Hogy a halál szele már ott volt velünk, az orvosok és a nővérek pedig csak a dolgukat tették, mindig valami apró segítséget nyújtottak, bizonyára azt tették, ami tőlük telik, de nem készítettek fel.
Én előtte nem láttam még halált, messziről sem.
Főleg ilyen közelről nem.
Csak azt láttam, hogy a gyerekem mennyire szenved, már nem tud felkelni sem, de még úgy voltam, hogy ez most jaj nagyon nehéz, de majd egyszercsak minden megjavul.Már közel 10 év telt el a diagnózis óta.
Most már tudom, hogy ez egy végső diagnózis volt, mert bár egy majdnem hét centis daganatot fizikailag el lehet távolítani, de csak az operáció lehet sikeres.
A beteg meg fog halni.
Évek múlva, kemoterápia és külföldi gyógykezelési kísérletek múlva, de mindenképp meg fog halni!Addig lehet még sok-sok hálapénzt fizetni, a fizetős küldöldi kezelésbe a beugrót összeszedni, de ez már csak az orvostudományt fogja szolgálni. Mert a beteg gyógyulása kizárt!
Lehet hogy van egy százalék vagy tíz százalék esélye, hogy mégis meggyógyul.
És a szülők ezért az egy százalékért vagy tíz százalékért is az életüket adnák.
Ez tartja mozgásban a rendszert.
Ezért nem szól senki, hogy "anyuka, beszélnünk kell"!
És ezért lesznek a szülőknek rémálmai még tíz év múlva is.