Kíváncsi lettem arra, hogy hogyan tudnám "helikopter nézetből" megjeleníteni, mi is folyik bennem és körülöttem.
Leültem egy este, és elővettem azokat a kis lego és kinder figurákat, amelyeket üzleti dilemmák értelmezésekor is használok a vezetőfejlesztés folyamán.
Nagyon szép lett a kirakott látvány (a konstelláció), sőt néhány számomra is meglepő megállapításra jutottam.
De még sokat kell gondolkodnom rajta, mit is jelent mindez tulajdonképp.
Mit is látok a képen?
Elöl ücsörgök. Egy anyóka-szerű mesefigurát éreztem a legkifejezőbbnek. Ücsörgök egy gitárral, kisírt szemekkel folytatom a zenélést. Nézek a semmibe, előttem nincs semmi. Jobb vállam mögött az elveszített fiam lovasszoborként száguld el tőlem messzire egy ugrató lovon. Zenélek tovább.
Bal vállamnál (és ez meglepően megnyugtató érzés(!) a párom áll, vállamra tett kézzel.
Talpig szőrös jeti - egy szeretni való "hegyiember", aki átölel és támogat ebben a mindkettőnk számára fura világban.
Ha hátranéznék, a társam eltakarná tőlem a kiskorú gyerekeimet, mert a párom épp közöttünk áll.
Két csupaszív, bizonytalan kisgyerek, a kisfiam egy óriásbébi, a kislányom pedig egy Törpilla, lesütött szemmel, virággal a kezében, mint aki még nem igazán fogta fel, mi zajlik körülötte.
A fiam arcán ugyanaz a tanácstalanság; szétesett a világ, a család, a válás, a költözés, az iskolai kudarcok az angollal, a diszlexiával, a KRESZ-szel való birkózás, a jövő kérdései...
A gyerekektől egyenlő távolságra két erős, határozott és csinos nőalak áll. Balra a párom felnőtt lánya, Kimagaslik a családból. Tigris férje, vállán a kicsikkel, ott áll mellette. Másik oldalán a tehetséges nagylányuk, aki gitározik, anyukája pedig óvó-védőn emeli kezeit az egész családja fölé.
A jobb vállam mögött - ugyanolyan távol, mint a párom családja - a nagylányom áll, erős, lecsillapító, higgadt kézmozdulattal. Mögötte megbújik a férje, akinek a kislányuk, az unokám támaszkodik az ölébe.
A nagyfiam egy utazótáskával a kezében a gyerekeim mögül integet a távolból - Londonból. Mögötte pedig felbukkant egy erőszakos amazon, aki lehet, hogy egész más irányba fogja fordítani.
És végül ott vannak még a jobb vállamnál egy vonalban a húgaim. A fiatalabb, a féltestvérem kicsivel közelebb áll hozzám, mellette a húgom van, és összedugják a fejüket. Mögöttük ott áll még anyám és a húga is.
Mit is jelent mindez?
- A nagyfiam egyre jobban el fog távolodni.
- A párom lánya ugyanolyan fontos a számomra mint a saját nagylányom!
- Egyedül érzem magam a fiam árnyékával, pedig a párom ott áll mellettem!
- Kisfiam örök gyerek, bizonytalanul keresi a helyét a kép közepén - egyenlő távolságra mindenkitől.
Párommal és családjával fontosabb a számomra a kapcsolatunk, mint gondolnám?
A kicsi gyerekeimnek pedig nagyobb szüksége van rám, mint gondolnám!
A fiam halála miatt elhanyagoltam őket!!!
A saját lányom és unokám már eddig is eltávolodott. A közös gyász sem hozott közelebb minket. A keletkező űrbe pedig beszippantódott a párom lánya és az ő gyerekei...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése